ONLINE
ISSN 2062-9753

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Címlap  Tizenhetedik lapszámok   Cserfa lapszámok Péceli Hírek lapszámok Videók  Archívum  Magunkról 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
 
 
 


Tizenhetedik Online - A katyni vérengzés áldozatainak emléknapján
A katyni vérengzés áldozatainak emléknapján[2019.04.15. 15:44]  

Lefejeztek egy népet: 21 857 lengyel tisztet és értelmiségit lőttek tarkón a szovjetek, majd a németekre fogták.
Lengyelországban 2008 óta április 13. a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja.
Soha többé kommunizmust!
Az áldozatokat közvetlen közelről tarkón lőtték, de a szovjetek a hozzátartozókat sem kímélték. Az áldozatok családtagjait a Szovjetunió távoli vidékeire deportálták.
Az NKVD alakulatai 1940 tavaszán Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására mintegy 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek. A vérengzés fő helyszíne a Katyn melletti erdő volt, de Kijevben, Harkovban, Kalinyinban, Minszkben és Szmolenszkben is több ezer foglyot gyilkoltak meg.
A vérengzés célja a lengyel értelmiség lefejezése volt. A katyni áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 őrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.
Az áldozatokat közvetlen közelről tarkón lőtték, de a szovjetek a hozzátartozókat sem kímélték. Az áldozatok családtagjait a Szovjetunió távoli vidékeire deportálták.
Az emigráns lengyel kormány feje, Wladislaw Sikorski már 1941 decemberében, egy Sztálinnal folytatott megbeszélés során személyesen is érdeklődött a hadifoglyok holléte felől. A diktátortól azt a cinikust választ kapta, hogy az eltűntek Mandzsúriába szöktek.
A szovjetek visszautasították a vádakat, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán. Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak. A dokumentumokat Hruscsov utasítására vizsgáló Alekszandr Selepin KGB-elnök 1959-ben még javaslatot is tett a meggyilkoltak személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére.
A németek 1943-ban hozták nyilvánosságra a vérengzés részleteit, amelyet propagandaeszközként, a szovjetek kegyetlenségének bizonyítékaként használtak fel. Joseph Goebbels kijelentette: „Katyn az én győzelmem.”
A londoni emigráns lengyel kormány hitelt adott a német értesüléseknek. Sztálin válaszul a németekkel való kollaborációval vádolta meg a lengyel vezetést, és minden kapcsolatot megszakított velük.
A mészárlásról Churchill brit kormányfő és Roosevelt amerikai elnök is tudomást szerzett, a szovjetekkel való jó viszony fenntartása érdekében azonban nem emelték fel szavukat.1944-ben Roosevelt elnök különleges követként megbízta George Earle korvettkapitányt, hogy készítsen beszámolót a katyni eseményekről. Bár a diplomata meggyőződött róla, hogy a szovjetek követték el a mészárlást, az elnök elvetette a jelentést. Earle ezután a háború végéig Amerikai Szamoán teljesített szolgálatot.
Sztálin 1943-tól 1946-ig összesen 10 koncepciós pert rendezett annak bizonyítására, hogy a németek felelősek a gyilkosságokért. Több tucat német katonát - főként tiszteket, többek között 18 tábornokot - akasztottak fel a mészárlásban való részvételért. A leningrádi koncepciós per egyik vádlottja, Arno Dührer elismerte nem létező bűnösségét. Ennek köszönhette, hogy kivégzés helyett 15 évi kényszermunkára ítélték.
Bár a Szovjetunió 1990-ben végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a mészárlásért, Szergej Frigyinszkij legfőbb katonai ügyész még 2010 nyarán is hangsúlyozta: nem lát okot arra, hogy az 1940-es tömegmészárlások során megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják.

Forrás: Dr. Sebestény Sándor történész barátomtól

Vissza a címlapra

 
 
Hírlevél:
Név:
E-mail:

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
 
 
 
© 2006-2013 Tizenhetedik.hu